2013. május 10-12. Magyar tábor Aitolahtiban

Idén is, csak úgy, mint az elmúlt években megrendezésre került a Magyar Tábor Finnországban. A tavak országának is nevezett Finnország számos pontjáról érkeztek magyarok a festői szépségű Tamperébe, hogy ott három napot együtt töltsenek.

A tábor a magyar zászló ünnepélyes felvonásával vette kezdetét, amelyet a lelkes gyermeksereg nagy elhivatottsággal húzott fel. Az utazás fáradalmait kicsik és nagyok egyaránt a tábori szaunában pihenhették ki, miközben a bátrabbak térdig, a legbátrabbak pedig nyakig merítkeztek a táborhelyet körülvevő tó vizébe. Vacsorára kolbászt és szalonnát sütöttünk, majd miután a kisebbek nyugovóra tértek, a tábortűz körül nagy beszélgetés, közös éneklés vette kezdetét. Késő éjszaka indultunk vissza a faházakba, hogy aludjunk is valamicskét. Az ösvényt nem volt nehéz megtalálni, hiszen Finnországban az év ezen időszakában különösen világosak az éjszakák.

Másnap a közös reggeli és torna után számos program várta a táborozókat. Volt önvédelmi bemutató, lehetett nemezelni, nagy népszerűségnek örvendett a délutáni íjászat és karikás ostorpattogtatás is. Kezdők és haladók, gyerekek és felnőttek is nagy elszántsággal és jó kedvvel tették próbára magukat. Az esti szaunát palacsintaevés követte, majd mindannyian a tábortűz köré gyűltünk.

Vasárnap a tábori kápolnában közös áhítaton vettünk részt, és csak ezután vette kezdetét a nagy számháború, amelyet a gyerekek már a tábor kezdete óta vártak. A zászló levonására késő délután került sor, ezzel véget ért a Magyar Tábor Aitolahtiban.

Úgy hiszem, mindenki szép emlékeket őriz a táborról, de az bizonyos, hogy aki ott volt, számos élménnyel lett gazdagabb.

Példaértékűnek tartom, ahogyan a finnországi magyarok összefogtak és közös erővel, közös munkával lehetővé tették, hogy létrejöjjön és ilyen jól sikerüljön a Magyar Tábor Magyarországtól ilyen messze.

Ha valaki kedvet kapott, hogy jövőre ő is részt vegyen a táborban, csak bíztatni tudom elhatározásában. Számomra nagyon meghatározó élmény volt, örülök, hogy részt vehettem és munkámmal én is kivehettem a részemet.
(Berecz Kata)