2012 szeptemberi Ajánlónk PDF Nyomtatás E-mail

 

Mostani számunkban – az eddigiekhez hasonlóan – az elektronikus folyóiratokból egy olyan cikket ajánlunk a Tisztelt Olvasónak, mely a „Hogyan tanítsuk” kérdéshez ad támpontot.

Laczkó Mária: A szövegértés fejlesztésének lehetőségei – gyakorlattípusok egy szövegértést fejlesztő órára
Anyanyelv-pedagógia 2012. évi 2. száma  http://www.anyanyelv-pedagogia.hu/cikkek.php?id=383


Egyre több gyermek küzd tanulási zavarokkal, melyek többek között az olvasási problémákban, a feladatmegértés nehézségében mutatkoznak meg.  Éppen ezért elengedhetetlenül fontos a szövegértés folyamatos fejlesztése az alapfokú és a középfokú intézményekben egyaránt.
Laczkó Mária tanulmánya olyan gyakorlattípusokat mutat be, melyek a szövegértés működését biztosító készségek fejlesztését szolgálják.  A feladatok variálhatók, alakíthatók, továbbfejleszthetők, jó alapot, mintát adnak  a szövegértés fejlesztését végző pedagógusoknak.
A vizuális memória fejlesztését a felmutatott szókártyákkal, majd a szavak emlékezetből történő visszaidézésével érhetjük el. A szavakat célszerű vagy a passzív szókincsből választani, vagy az órán feldolgozandó szöveggel kapcsolatban állókból összeállítani. A jelentés tudatosítása a szókártyák és a jelentést tartalmazó kártyák párosításával történik.
A hallott szöveg megértését a szöveg összefüggéseire, fontos részleteire vonatkozó kérdésekkel ellenőrizhetjük, a részletekhez adandó címadással pedig a szavak jelentésének ismeretét kérhetjük számon.
A kivetített, vagy nyomtatott formában kiosztott összekevert mondatok helyes sorrendjének megállapítását követően a szerző olyan feladattípusokat sorol fel, melyek a  szövegkohéziót biztosító elemek felismertetését szolgálják.
A tanulmány záró része a szövegek rekonstruálására, a bekezdésekre való tagolásra, valamint az aktivizálható szókincs fejlesztését szolgáló szövegkiegészítéses feladatokra mutat példákat. 
A szerző sokszínű feladatsorai amellett, hogy ötleteket adnak a gyakorló pedagógusoknak a szövegértés fejlesztéséhez, a továbbgondolás „kényszerítő” erejével is hozzájárulnak a cél eléréséhez.


Málnási Ferenc: Áprily tanár úr
Tanulmányok és emlékezések Áprily Lajos nagyenyedi,kolozsvári és budapesti éveire
Az Erdélyi Református Egyházkerület és a Kálvin Kiadó közös kiadása.
Kolozsvár – Budapest, 2011. július 20.
Szerkesztette Fenyő D. György.
A kötet anyagát összegyűjtötte és a grafikákat készítette Imre Lajos

Már a borítólapon Áprily Lajos portréja, Szalatnai József festménye, majd a cím utáni lapon Áprily arcképe, ifj. Tildy Zoltán fényképe nyomán készült ceruzarajz. A kötet szövegében pedig a brassói szülőház, a nagyenyedi Református Kolléigum, a kolozsvári Ó-Kollégium, a budapesti Baár–Madas Gimnázium, Szentgyörgypuszta, Marosvécs, és a parajdi otthon fametszeteken
„Költő és tanár, tanár és költő” – kezdi a bevezetőjét Fenyő D. György. „A költő alkot, a tanár átad, a költő eredeti, a tanár közvetítő, mindkettejük legfőbb munkaeszköze a nyelv: a költő általa formálja mondandóját, a tanár általa formálja diákjai személyiségét és tudását.

>> A teljes recenzió >>

 


Málnási Ferenc: Erdélyi irodalom – Nyugatról nézve
Az Új Látóhatár az erdélyi magyar irodalomról
Összeállította és bevezette Pomogáts Béla
Anyanyelvi Konferencia, Budapest, 2011

Mohó érdeklődéssel vettem kezembe a kötetet, egyrészt erdélyi magyartanárként, akinek Mikó Imre, Balogh Edgár, Láng Gusztáv tanára volt, Szabédi László nyelvtudomány munkájából vizsgáztam, Tamási Áron műveit, Dsida Jenő és Lászlóffy Aladár verseit, Sütő András prózáját, színdarabjait, Bálint Tibor, Szilágyi István, Pusztai János regényeit oktattam a kolozsvári Brassai Sámuel Gimnázium-ban, Kántor Lajos – Láng Gusztáv irodalomtörténetét is felhasználtam magyar irodalomtörténeti óráimon. Tamási Áron és sok-sok más erdélyi író, költő emlékmúzeumát, sírját fölkerestük irodalmi kirán-dulásaink során, képeket, dokumentumokat gyűjtöttünk erdélyi irodalmukról, Balogh Edgár, Bálint Tibor, Kacsó Sándor, Kallós Zoltán, Kántor Lajos, Kós Károly, Lászlóffy Aladár, Pusztai János, Varró Ilona és több más, jeles erdélyi írót, költőt diákjaimmal köszöntöttük, és fényképpel társított levelüket ma is őrizzük Irodalmi albumunkban.

>> A teljes írás >>

 



Lőrincz József: Székelyszenterzsébet nyelvi monográfiája
Nagy Emma: Székelyszenterzsébet tájnyelve a XX. században, Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2012.

Nagy Emma, nyugalmazott nyelvszakos tanárnőnek jelent meg nemrég könyve Székelyszenterzsébet tájnyelvéről A több mint százhetven oldalas kiadványban a szerző szülőfaluja tájnyelvének aprólékos felleltározására, leírására törekedett. A tudományos igénnyel készített helyzetrajz a falu nyelvi állapotának látlelete. A település történetének egy olyan pillanatában íródott, amikor a faluközösséget és annak nyelvét, magyarságát végveszély fenyegeti.
Székelyszenterzsébet Székelykeresztúrtól 8 km-re, nyugatra, a Magyarós patak két oldalán fekszik, Hargita megye délnyugati csücskén. Neve 1332-ben fordult elő először a pápai tizedjegyzékben. Szent Erzsébetnek szentelt középkori temploma ma már nem áll. Orbán Balázs „partiumnak” nevezte a települést, mert „csak később lett a Székelyföldhöz, illetőleg Udvarhelyszékhez csatolva”. Ma közigazgatásilag Újszékelyhez tartozik. Eldugott falu, ahol számbelileg egyre inkább kisebbségbe kerül a székely közösség a hajdan jobbágyként betelepített, egyre nagyobb teret nyerő cigánysággal szemben. 1992-ben 1103 lakosa volt, ebből 736 magyar, 361 cigány, 6 román. Zsidó Ferenc szociográfiai írása szerint 2002-ben a lakosság több mint 60%-a cigány volt (1126 lakóból 672 cigány). És ez a jelenség csak erősödik.

>> A teljes recenzió >>

 


Varga Péter: Iránytű a jövő felé

Kováts-Németh Mária: Az erdõpedagógiától a környezetpedagógiáig.
Comenius Kft. Pécs, 2010.

A könyv szerzője, Kováts-Németh Mária, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar, Neveléstudományi Intézet igazgatója. A tartalom, melyet Kováts-Németh Mária nagy szakértelemmel, hozzáértéssel gyűjtött, rendszerezett és írt le, az emberiség egyik legnagyobb kihívását tárja az olvasó elé, ami nem más, mint a fennmaradás kérdése. Képes-e az emberiség szembenézni hibáival, és ha igen, képes lesz-e változtatni önnön viselkedésén, felülemelkedni kicsinyes, önző és rövidlátó gondolkodásán? Mi az az eszköz, mi az a forrás, ami segíthet, ami talán az egyetlen kiúttal kecsegtető megoldás?

>> A teljes recenzió >>

 


Ónodi László: Állatvilág és nyelvészet
A Tinta Könyvkiadó idén megjelent új kötete hézagpotló vállalkozás, amely 578 szócikkben gyűjti egybe a magyar állatneveket olymódon, hogy a névanyag döntő többsége szótárakból, ill. szógyűjteményekből származik, ezek között is elsősorban a Magyar értelmező kéziszótár (1975) adataiból indul ki. (Rácz János: Állatnevek enciklopédiája Tinta Könyvkiadó, Bp. 2012.  547 l.)

Ez a törzsanyag már maga tartalmazza irásbeliségünk, korai okleveleink, nyelvemlékeink, a nyelvjárási gyűjtések, tájszótárak és különféle szaktudományi névjegyzékek, ill. állattani tanulmányok idevágó  adatait, amelyeket  a szerző egyrészt aktualizált, másrészt igyekezett a névállomány rendezésekor és leírásakor indokolatlanul hiányzó közismert vagy a törzsanyag megjelemése óta ismertté, elterjedté vált faj- és fajtanevekkel kiegészíteni.Ebben a munkában egyfelől az újabb értelmező szótárainkra, másrészt különböző  zoológiai munkákra támaszkodott.

 

 

>> A teljes recenzió >>

 



 


1. Júniusi számunk tartalmát lásd az Archívumban, illetve a Tartalomjegyzék 2012-ben
2. Az elmúlt évek anyagai az Archívumban, illetve a Tartalomjegyzékekben találhatók