Beszámoló az Öves együttes szerepléséről
Kedves Mindenki,
A koncertet nagy érdeklődés, az utánna tartott táncházat pedig fergeteges siker jellemezte a marosvásárhelyi Öves együttes szereplésével 2022. május 20-án a helsinki Liszt Intézetben. Az együttes a moldvai csángó és az erdélyi furulyás és vonós népzene gyűjtésével, tolmácsolásával és népszerűsítésével foglalkozik már jó ideje.
A koncert előtt üdvözlőbeszédet mondott Szabó Endre a Liszt Intézet igazgatója, valamint Litkey István, a néptánc-tanítás veteránja, az 1990-ben létrehozott finnországi magyar táncház alapítója. (Litkey úr beszédének teljes szövege lejjebb.)
Az Öves együttes nagy sikerű előadást tartott még Tallinnban és Hollolában is.
A rendezvény egészéről video is készült de ez még szerkesztés alatt áll.
Fényképeket és két rövidebb videofelvételt itt láthattok:
https://drive.google.com/drive/folders/1vZYni0YT6numaXST0T4NL6L4JgRKG_f_
Litkey István beszéde:
Tisztelt vendégeink.
Az a megtiszteltetés ért, hogy mint az 1990-ben létrehozott finnországi magyar táncház alapítója az ÖVES együttes ma esti fellépése elôtt pár mondatot szóljak.
Öröm számunkra, hogy olyan együttest sikerült meghívni Finnorszába, amely többek között egy nehéz sorsú, sokat szenvedett moldvai csángó kisebbség hangszeres zenéjét, dalait s táncait is elsajátította, megôrzi és tovább adja .
Az együttes tevékenységérôl így vall:
Moldvai és az erdélyi furulyás és vonós népzene gyűjtésével tolmácsolásával és népszerűsítésével foglalkozunk már jó ideje. Együttesünk nevét, a moldvai csángók “Öves” nevezetű körtáncáról kapta.
Moldvai, gyimesi, felcsíki, nyárádmenti dalok szépségét igyekszünk megosztani közönségünkel. Autentikus népzenét játszunk hagyományos hangszerekkel. Szándékunk nemcsak a közönséget szórakoztatni, hanem felkelteni figyelmét kulturális értékeink iránt.
A magyarországi táncházmozgalom idén 50 éves évfordulóját ünnepli.
A sors keze, hogy alkalmam volt aktívan részt venni kialakulásában, mint Tímár Sándor tanítványa. Kallós Zoltán inspirálására hamarosan Erdélyben is megalakultak a táncházak s azokat kiszolgáló zenekarok. Az idô folyamán az anyaországban is egyre több zenekar alakult .Halmos Béla és Sebô Ferenc hamar rájöttek, hogy nélkülözhetetelen a zenész utánpótlás megszervezése, amelyben tevékenyen részt vettek. Nem volt könnyû feladat politikai és anyagi támogatás hiányában.
A megalakult zenekarok kezdetben igyekeztek az autentikus zenét játszó, adatközlôktôl mindent elsajátítani.
Késôbb néhány kiváló együttes bár továbbra is szolgáltatta a táncházaikban az ilyen zenét, a különbözô zenei irányzatok iránti érzékenységük , az egyre jobban elterjedô úgynevezett „világzene” elterjedése hatására nem tartották fontosnak az autentikus zenei elôadásmódot koncertjeiken.
Úgy gondolom ez nem olyan nagy baj!
A népzenészek körében megosztottság van ebben a témában. Való igaz, hogy már az egyes tájegységeken élô emberek életkörülményei, így szokásaik, kultúrájuk is változóban van. Ilyen változások régen is történtek, csak sokkal-sokkal lassúbb tempóban. Manapság az internet elterjedésével „kinyílt” a világ ezen emberek elôtt is. Sok fiatal elhagyja szülôfaluját s városokba költöznek különbözô okok miatt. Szívükben még benne élnek a régi hagyományaik, de már nem gyakorolják csak kevesen, hiszen erôsebben hat rájuk a városi környezet. Hallatlan gazdag értékes kultúra tûnhet el. Ne hagyjuk! Felbecsülhetetlen értékek!
Magam, Kallós Zoltánnal jártam Gyimesközéplokon, Zerkula Jánoséknál.
A moldvai csángókhoz sajnos nem jutottam el, táncaikat nem volt módom ellesni, mert 1988-ban Finnországba költöztünk.
Pár nevet nevet megemlítenék, akiknek hatalmas köszönet jár a csángó kisebbség érdekében kifejtett tevékenységeikért. Munkásságuk elérhetôk az interneten.
Dr. Tytti Isohookana-Asunmaa volt finn kulturális és oktatási miniszter, egykori parlamenti képviselő, s korábban az Európa Tanács, Kulturális, Tudományos és Oktatási Bizottságának tagja. Európa-tanácsi munkája során került kapcsolatba a csángókkal. Részletesen megismerkedett a csángók történelmével, kulturális értékeivel. 1999 júliusában felkereste a jelentősebb moldvai csángó településeket.
Helyszíni tapasztalatait és következtetéseit egy nyolc pontból álló jelentésben fogalmazta meg. Fontosnak ítélte a csángók korrekt tájékoztatását arról, hogy milyen alapvető emberi jogok illetik meg őket. Szorgalmazta az anyanyelv bevezetését az iskolákban és a templomi liturgiában.
Az Európa Tanács Kulturális, Oktatási és Tudományos Bizottsága 2001 áprilisában jóváhagyta a Tytti Isohookana-Asunmaa asszony által elkészített jelentéstervezetet. Ennek alapján a Strasbourgban ülésező Parlamenti Közgyűlés 2001. májusában elfogadta az 1521/2001-es Ajánlást, amely konkrét javaslatokat tartalmaz a csángó kultúra védelmében. Ez a dokumentum a maga nemében az első volt, amely egy európai fórumon ilyen kendőzetlenül és részletességgel mutatta be a csángó közösség valós helyzetét. Visszavonulva az aktív politikusi tevékenységtől, az Oulu-i egyetem tanáraként változatlanul megőrizte kapcsolatát a csángókkal. Rendszeresen felkeresi Csángóföldet, gyakori vendég a kisebbségek helyzetével foglalkozó szakmai rendezvényeken. 2003-ban a Csángó Kultúráért Díjjal , 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.
Nyisztor Ilona népdalénekes és dr.Nyisztor Tinka néprajzkutató etnográfus.
Aki követte az ezredforduló után immár hazánkban is idônként közvetített csángó miséket,az megcsodálhatta varázslatosan csengő énekhangjukat. Kik is ők,és hogyan lettek Pusztina szószólói? A vezetéknevük sorsszerűen összecseng, párhuzamos az életrajzuk is, de egymástól függetlenül végzik küldetésüket, a magyar szó megőrzésének küzdelmes hivatását. Őszinte szavaik, zord időben is bátor helytállásuk példa és érték lehet mai világunkban! Józanul gondolkodó embernek talán érthetetlen, hogy a Dani Péter és Keszáp Ilona törvényes gyermekeként született leányukat miért hívják Nyisztor Tinkának- immáron ötven esztendeje. De aki ismeri a moldvai csángó-magyarok különös sorsát és nehéz életét, az tisztában van a jelenség okával. Tőlük ugyanis a román hatóságok sok egyéb-identitásuk, anyanyelvük – mellett a családnevüket is elvették, felváltották, lecserélték. Így lett Tinka édesapjából ( vagy talán már a nagyapjából is), kit az egész falu Daniként ismert, „hivatalosan” Nyisztor.
Petrás Mária népdalénekes, kermaikusmûvész
Csángó földműves szülők gyermekeként 1957-ben Moldvában, Diószénben született.Nyolcan voltak testvérek. Diószén elemi iskolájában elvégezte a tíz osztályt, majd Hétfaluban folytatta tanulmányait egy szakmunkás képzőben, amelyet kitüntetéssel fejezett be.Szakirányú tanulmányait 1975 és 1978 között Brassóban kezdte a Képzőművészeti Népfőiskola grafika szakán, majd felsőfokú tanulmányit 1990-től Magyarországon folytatta:
2001 óta laki Pomázon, ahol saját műtermében dolgozik.
Népdalénekesként szólóban is, de a Muzsikás együttes énekeseként is gyakran fellép.
Hitvallása:
Abban a világban, amelyben születtem, imádságos harangozással kezdődött a nap, és avval is ért véget.
A családok gazdagságát nyolc-tíz-tizenkét gyermek jelentette. Az öt évestől a legöregebbekig mindenkinek nélkülözhetetlen szerepe volt. Hétköznap azért dolgozott az ember erővel és szorgalommal, mert előtte állt egy-egy ünnep. Az ünnep előtt mindig nagy készülődések voltak. Az emberek kitisztították lelküket, életüket, házukat, istállóikat, ólaikat, kertjeiket, falujukat, megbocsátottak, megbékültek, misére mentek szép ünneplő ruhában, és délután megjárták egymást. Az ünnepek nagy örömmel teltek, mindent meg tudtak maguknak teremteni úgy, hogy nem voltak senkinek a szolgái. Tudták, hogy mi a rendje a világnak, mert a nap, a hold, a csillagok, az időjárás és a mélységes hitük útbaigazították őket. Akármit nem cselekedtek, akármit nem ejtettek ki a szájukon. Névtelen szentek között nőttem fel, akik a sereg gyermekükkel körülvéve tudtak énekelve szőni, fonni, gyönyörűen hímezni, varázslatossá tenni azt a nehéz világot. Böjttel és imádsággal, Mária erejével elmesszítették a testi-lelki bajokat. Az ő képüket szeretném példaként a világ elé tárni.
Mielôtt átadnám a terepet az Öves együttesnek, hadd köszönjem meg a Finnországi Magyarok Egyesületének, a Helsinki Liszt Intézetnek azaz a Helsinki Magyar Kultúrális Központnak, hogy hozzájárultak az ÖVES együttes finnországi útjához!
Önöknek szép, élményekben gazdag estét kívánok!
