Category: Visszatekintő

Kedves FME-tagok és Barátok!

Ismét nagyszerû élmény részesei lehettek a hegymászás kedvelôi a Finnországi Magyarok Egyesülete május 17-i programján. Ez alkalommal az FME két tagja, Gálfi István és fia Botond meséltek élményeikrôl, amelyeket Nyugat-Európa legmagasabb hegycsúcsának, a 4808 méteres Mont Blancnak a 2005-ben történt közös meghódítása során éltek át. Az akkor 49 éves István 14 éves fiával vágott neki a számára akkor már második csúcshódításának. Botond akkor elsô alkalommal jutott fel erre a csúcsra, amit azután késôbb még két alkalommal megismételt. István már öt alkalommal jutott fel a Mont Blancra és nemsokára egy barátjával indult a hatodik túrára is egy új, számára még ismeretlen útvonalon.

Az elôadásból kiderültek a felkészülés, a sokoldalú tréningezés részletei, az utazás és a többnapos csúcsra történô kapaszkodás izgalmai, a fáradságos hegymászás különbözô várható és váratlan veszélyei. Megismerhettük, kézbe is vehettük a szükséges felszereléseket is.

Az elôadást beszélgetés követte, amelyik során további részletek is kiderültek a magas csúcsok meghódításának rejtelmeirôl, István és Botond jövendô csúcshódító terveirôl. A közeljövôben Nepálban már közel kétszeres magasságot vesznek majd célba. Reméljük arról is hallhatunk majd élménybeszámolót.

Az elôadás kivetített diáit, valamint a programon készített fényképeket ezen a címen lehet megtekinteni.

Jelinkó Árpád

Május 19-én nyárias jóidőben került sor az FME Turkui Piknikjére. A hagyományosan Ruissalón, a tengerparton megrendezett programon közel húszan vettek részt, és volt olyan, aki északról leköltözve az első turkui magyaros programján vett részt. A makkaragrillezős beszélgetés mellett a bátrabbak, főleg a gyerekek, a tengerben is megmártóztak. A következő, várhatóan augusztusi pikniken folytatódik a (remélhetőleg) fürdéssel egybekötött magyar délután.

Az FME idei, immáron XVIII. Gulyás Grand Prix rendezvénye is a megszokott időben és helyszínen, az augusztus 20-i magyar nemzeti ünnephez legközelebb eső szombaton rendeztük meg Karjaaban A Jogging Team Egyesület remekül felszerelt hétvégi háza és parkja mondhatni ideális helyszínt biztosított ehhez a nagyszabású, önfeledt szórakozást nyújtó programhoz.

Az időjárás-elôrejelzés vonzó feltételeket ígért a szabadtéri sütés-fôzéshez és a szaunázással, úszkálással egybekötött családi szórakozáshoz. És a meteorológiai elôrejelzés finnes pontossággal tartotta is magát a reményekhez, a biztonság kedvéért helyszínre szállított sátrak felállítására idén nem volt szükség.

A program 18 év elôtti kitalálója, azt mind a mai napig fô szervezôként levezénylô Nagy Gábor Bigus hallatlan rutinnal irányította a lebonyolítás minden részletét. Segítô csapatából külön kiemelést érdemel Gálfi István és Heiler István, akik a program berendezô szakaszában különösen, de a lebonyolítás valamennyi fázisában azonnali segítségként álltak Bigus, illetve a házigazda szerepét betöltô FME elnök, Jelinkó Arpád rendelkezésére. Az FME vezetôségének több jelen lévô tagja is idônként besegített a dolgok zökkenômentes görgetésébe.

Ebben az évben a szokottnál kevesebben jelentkeztek a versenybe, mindösszesen 10 csapat. A 11. bográcsban a versenyen kívül fôzô tavalyi gyôztes, Krenner Zoltán és párja Zsuzsa készítettek ízletes ételt amolyan aranytartaléknak, hogy a hatalmas vendégsereg közül senki ne maradjon éhen. Sokan ui. nem csak egy, hanem akár fél tucat versenymûvet is megkóstoltak – köztük húsnélküli változatot – pl. babgulyást.

Külön kiemelést érdemel a Szántó-Lázár csapat, ahol a jövô két „gulyás királya” ma még csak „kis hercege” a hatéves Tamás és a négy éves Dániel készítette hatalmas lelkesedéssel a versenymûvét – természetesen a lépéseiket szülôi szeretettel és gonddal irányító mama Monas és és papa István felügyeletével. Nagy köszönet illeti ôket is e régi magyar étel szeretetének továbbadásáért. 

Amint az lenni szokott a 14.00-kor induló fôzés idôpontjában még igen hézagos volt a terep. A közönség nagyobb része, végül voltunk mintegy 170-180-an – csak a kóstolási idôszakra, a verseny kiélezôdô szakaszára érkezett meg. A rutinosabban persze tudták, hogy az igazi izgalmak csupán 17.00 után kezdôdnek. Vajon mindenki készen lesz-e idôben a 18.00-kor kezdôdô mintavételezéshez? Vajon elsózta-pálinkázta-e valaki a nyertesnek induló ételt? És persze ilyenkor már lehet egymást között azt is megvitatni, hogy miért az egyik és miért nem a másik megkóstolt gulyás az igazi, a várható nyertes. Késôbb azután sorban érkeztek a vendégek, köztük több tucatnyian Finnország távoli tájairól. És ez alkalommal is voltak finn és más anyanyelvet beszélô vendégeink is, akik barátaik révén szereztek tudomást a programról és örömmel jöttek el ismerkedni e vidám programmal, a magyar gulyással. Meglepetésükre még orosz nyelven is lehetett jegyeket vásárolni. 

Aki pedig mondjuk a Magyar Tudományos Akadémia közelmúltbeli magyarországi átalakításáról szeretett volna újabb információkat szerezni, az megkereshette a rendezvényünket díszvendégként megtisztelô Pásztor János akadémikust is. 

Jól fogyott a tombolajegy is, ami nem véletlen. A közelmúltban Helsinkiben megnyílt magyar tulajdonú Limba Helsinki bőráru üzlet és a hagyományos támogatónk, a Fiskars nagyvonalú ajándékai aprópénzért komoly értéket ígértek a szerencsésebbeknek. 

A zsűri tagjai a szokott módon a versenyben nem érintett vendégek kimondottan amatőr csapatából kerültek ki. Elnökük Vajda András mikroelektronikai pontossággal csettintgetett a jobbnál-jobb „versenyművek” ízlelgetése közben. 

A szigorú szempontrendszer alapján, azaz a többségnek melyik gulyás tetszett legjobban sorsdöntő ítéletek szerint az alábbi eredmény született.

3. helyezést és hozzá oklevelet nyert a Péntek csapat, akik a magyar nagykövetség dolgozóiból és hozzátartozóiból álltak össze erre a versenyre. Tagjai: Péntek Annak, Péntek Bence és Nyers Martina.

2. helyezést ért el az FME vezetőségi tagjaiból és barátaikból összeállt alkalmi szakácsok. Tagjai: Bakos Zsuzsanna, Gonda Andrea, Szabó Vivien, Kismartoni Marcell, Zilahi Richárd.

1. helyezett lett a Vassaból étkezett Fazekas család, akik titkos receptjüket az erre a célra bérelt lakóautóban is egész úton gyakorolhatták. Tagjai: Fazekasné Juhász Kati, Fazekas Henrik, Fazekas Áron és Fazekas Luca.

A győztes csapat az Arany Fakanál mellett a Limba Helsinki 100 eurós ajándékutalványát is átvehette. A győzelem hevét azután a nyertesek a folyóban megmártózva hűtötték le. (Igaz, előtte sokakkal együtt nagyot szaunázva.)

A Gulyás Grand Prix a Finnországban élő magyarok egyik legnagyobb rendezvénye minden évben. Olyan, ami magyar hagyományt idéz fel és ad tovább gyermekeinknek, finn barátainknak és ismerőseinknek, és amelyik sok – néha csak ezen alkalommal- egymással találkozó magyarnak ad lehetőséget ismerkedésre, új barátságok kialakítására. Idén is több tucat első alkalmas vendég érkezett ebbe a Helsinkitő csaknem 100 km-re található városkába. Nagy-nagy köszönet illeti Bigus, aki maga is Nagy fáradhatatlanságáért, teljes odaadásáért! A számtalan hozzám beérkezett köszönet egy nagy csokorja ôt illeti meg.

A fényképek itt megtalálhatók. 

Kérem, ha valaki nem szeretne szerepelni a fotókon jelezze és azt azonnal leveszem onnét!

Jelinkó Árpád, FME elnök

Fenti kép: Az Aranycsapat Helsinkiben – forrás: fifa.com

Megelevenedett az Aranycsapat Helsinkiben! Kű Lajos, egykori válogatott labdarúgó, az Aranycsapat alapítvány elnöke tartott izgalmas előadást, pezsgő hangulatú közös beszélgetéssel az Aranycsapatról Helsinkiben. Megismerhettük közelről a játékosok, edzők, ellenfelek, döntéshozó szereplők néha apróságokon múló tetteit, szavaikat, amik életsorsokat befolyásoltak. A színfalak mögött Puskás és csapattársai népszerűségükből fakadó befolyásukkal és bátorságukkal próbáltak embereket megmenteni a hatalom retorzióitól. 

Legyen magyar sportzarándokhely Helsinki.

Legyen folytatása a kezdeményezésnek, miszerint magyar sportzarándokhellyé is válhatna a Helsinki olimpiai stadion! Hiszen itt kezdődött az Aranycsapat története első igazi nagy nemzetközi sikere, az 52-es olimpiai arany. Kiemelendő cél továbbá a magyar sportban abszolút rekord megszerzett 16 aranyéremre emlékezés. Ez akkor 3. helyet jelentett Magyarországnak a világ országai közötti éremrangsorban.

Puskás Ferenc az olimpiai dobogó felső fokán Helsinkiben. Rekord 16 aranyat szerzett a magyar csapat.
– forrás: Imago

Amikor a magyar futball még ”eladható”, piacképes árucikk volt, ebből a miliőből érkezett Lajos. Manapság hallhatjuk a Real Madrid, Juventus vagy Chelsea túrázik, haknizik világszerte. Akkor Kű Lajossal fedélzetén a Ferencváros magyar klubként ”jópénzért” turnézta végig Dél-Amerikát. Nem beszélve arról, hogy végig is verték a helyi nagycsapatokat. Szürreális helyzetekkel fűszerezve, ha kellett a drogbáró Escobar ellen is pályára léptek.

Emócióval es vehemenciával ad elő,…

… igazi csatár!

Megismerhettük előadásán a sport kortörténetbe helyezését, a csempészeteket. Átérezhettük a válogatott ”éles” meccseinek hangulatát világeseményekről, ahol Kű pályára is lépett. Miután előadónk maga is disszidált, ő lett az utolsó magyar, aki pályára lépett BEK (ma BL) döntőben Liverpool 1-0 Club Brugge meccsen, a belga csapat oszlopos játékosaként.

Vendégünket nagy megelégedésére végigkalauzoltuk Helsinkiben a nálunk töltött napokban. 

Kívánjuk Kű Lajosnak (finnül a kyy – ejtsd: kű – viperát jelent), hogy a jővőben is gólveszélyes legyen. Most már nem labdarúgóként, hanem mint Aranycsapat alapítvány elnökeként. Valamint sportkövetként, hiszen ő az Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság megálmodója. A versenyekre (labdarúgás, kézilabda, asztalitenisz, sakk, birkózás, valamint irodalmi-történelmi vetélkedő) nagy szeretettel várják a jelentkezőket országhatárokat átívelően. További sikeres munkát kívánunk az ifjúság sporteseményeinek szervezéséhez!

A programbeszámolót írta: Kismartoni Marcell, FME titkár

A sport követe reméljük, nemsokára visszatér Helsinkibe.

Az esemény helyszíne volt: Unkarin kulttuuri- ja tiedekeskus, Helsinki.

A program megvalósítását támogatta az Aranycsapat Alapítvány és a Bethlen Gábor Alap.

Diákbajnokságon való részvétellel kapcsolatban az alábbi e-mail címen lehet érdeklődni: osszmagyar@aranycsapatalapitvany.com.

A Finnországi Magyarok Egyesülete 20197. november 16-án rendezte meg a 4. Magyar Bálját Vantaaban. A minden évben komoly érdeklődéssel kísért, immáron hagyományos nagyrendezvényünk ismét sikerrel zárult. A korábbi évek zsúfoltságát idén sikerült mérsékelni és azzal kellemes teret biztosítani a pincérek, valamint az egymással beszélgetni vágyó 75 résztvevő mozgásához, a beszélgetéshez nyugodtabb sarkok kereséséhez. 

Az asztalok és a terem díszítése a Tuija Lehtovuori-Jelinkó ízlését és sok-sok munkáját dicséri.

A Magyarországról meghívott, a mulatni vágyókat most harmadik alkalommal megtáncoltató Régió zenekar tagjai – vezető gitárosa és énekese, Csizmadia Géza és billentyűse és énekese Szabó Zoltán műsora élvezetes szórakozást nyújtott. A végére fergetegessé fokozódott táncoló-mulató hangulatot a záróra közeledtével csak erélyesebb fellépéssel sikerült lecsillapítani, de nem volt szükség a magyar nóta “furkósbottal ki nem ver” szavainak szelídített módon történő megcáfolására.

A vacsorát ebben az évben is Péntek Tamás és családja készítették el. Még a legkritikusabb ízlelő bimbók is kaptak megfelelő élményt a csendes “csámcsogáshoz”. (Érdemes tudni, hogy mindezt a munkát baráti hozzájárulásként nyújtották át az FME-nek és a megjelent vendégeknek.) Köszönet érte Tominak és Annának.

Az est egyik színfoltja volt Jelinkó Árpád rövid áttekintése a Magyarországon élt híresebb betyárokról, azok helyenként véres kezű útonállóból hosszú nemesülési utat megjárva romantikus hősökké válásának néhány történelmi okáról.

Rózsa Sándortól elindulva Angyal Bandin át egy széles történeti ív mentén érkezett el a bemutatás a bakonyi Savanyú Jóskáig és Sobri Jóskáig. A két legismertebb és legrettegettebb bakonyi betyár sorsának felrajzolása után a Bakony jelenlegi Főbetyárja ismertette a betyártörténetekre épülő, immáron huszonegy éves múltra visszatekintő, a Bakony fővárosában, Zircen évente megrendezett Bakonyi Betyárnapok programját. „Annak pedig lészen az egyik kiemelkedő pillanata a betyáravatás és a Csárdabéli Szépasszony megválasztása” – mesélte el Csizmadia Géza Főbetyár. A kíváncsi közönség lelkesedését látván azután e “rettegett útonálló” azonnal felismerni vélt néhány számkivetett sorstársat a finnországi magyarok, pontosabban a bálon jelen levő magyar és más nemzetiségű megjelentek körében. Amit pedig a Főbetyár a fejébe vesz, abból ritkán enged, így azután négy jelen levő férfiú is elnyerte a tiszteletbeli Bakonyi Betyár címet. Közöttük van az erdélyi ősökkel büszkélkedő Nagy Gábor, azaz Bigus betyár és méltó társa, a délvidéki „számkivetett” kackiás bajuszú Heiler István is. Mostantól mindketten a Bakony rettegett útonállóinak számát szaporíthatják. Melléjük került e díszes társaságba az ausztrál származású Darren O´Halloran és kebelbéli jó barátja és kenyeres pajtása, Jelinkó Árpád is.  A Főbetyár azután mind a négy “díszrablót” a hagyományos avatási szertartás szerint erős paprikából készített pohárkába töltött pálinkával fogadta betyárrá. A nemes nedű a Bakony alján elterülő Gyulafirátót pálinkafőző nagymestere, Kemenesi Béla díjnyertes Vilmos körte pálinkája volt. A pálinka minden cseppjének megmentése érdekében a poharakat kötelező volt el is ropogtatni. 

A rendkívül szórakoztató avatási procedúrát további nem kevés izgalommal és derûvel kísért “fehérnép mustra” követte. Mert ugye mit sem ér a betyáros szilaj férfiúi bátorság egy szépasszony bíztató mosolya nélkül. Így azután négy hölgy is elnyerhette a Csárdabéli Szépasszony” kitüntetô címet. Az egyik ilyen érett szépasszony a Finnország Vantaa nevû városának magyarbarát finnjeit közösségbe összefogó, magyarul is jól értô Seija Puha asszony lett. Méltó társává vált Bakos Tünde úrhölgy, a magyar nagykövetség konzulja és a házasélet szépségeit alig pár héttel korábban megkezdô, vérében mind a magyar tüzességet, mind édesapja révén a finn megfontoltságot megöröklô Sinikka Ojala ifiasszony. A sort negyedikként Veszelka Juliska kései finn reinkarnációja, a mosolyával a legvadabb betyárt is könnyedén kordák közé kényszerítô Tuija Lehtovuori-Jelinkó asszony zárta. A hölgyek jutalma vagy talán inkább a közönségnek nyújtott ajándéka egy fergeteges csárdás eltáncolása lett a frissen felkent betyárok karján. 

A program egy másik izgalma színfoltja volt a tombola. A közel 50 darabot számláló tombola csomag ajándékainak összértéke meghaladta az 1500 eurót, így sokan igen elégedetten nyugtázhatták az 5 euró ellenében elnyert 20-50-100-200 euró értékű nyereményt. Alább megtekinthetitek a nagyobb szponzorokat, akik ajándékaikkal nagyban hozzájáruljanak ahhoz, hogy ilyen igen barátinak nevezhető áron juthassanak a Finnországban élő magyarok egy magas színvonalú, anyanyelvi programokkal tarkított szórakozáshoz. Az FME valamennyi szponzorunknak őszinte szívvel köszöni meg segítségét.

Az anyanyelvi kulturális betétet Bencze Imre Édes-ékes apanyelvünk című, a magyar nyelv egészen különleges voltát remekül bemutató verse tette teljessé Jelinkó Árpád előadásában. Ezt egészítette még ki egy színezős logikai játék, amelyet Juhos Botond vezetett le. 

A Magyar Bálon készült néhány fényképet és videót, valamint a tombola ajándékok listáját és azok ajándékozói nevét az alábbi oldalon tekinthetitek meg így utólag ugyan és csupán virtuálisan, de részetek lehet a nagyszerű buliban.

Jelinkó Árpád

A reméltnél is nagyobb sikerrel zajlott le legutóbbi FME programunk, az Örkény Színház Diggerdrájver című darabjának vendégszereplése Helsinkiben. A mintegy 140 fős nézőszám minden reményt messze felülmúlt! Igaz, ebben minden bizonnyal az alacsony jegyár is szerepet játszott, mert egy helsinki színház jegyárai 40 euró körül mozognak, és egy magyar nyelvű színházi élmény Finnország szívében valós értékén ennél is magasabb jegyárat követelne meg.A mi jegyeink csupán 20 euróba, az FME tagjainak és az egyetemistáknak pedig 10 euróba kerültek. (A 100 km távolságból érkezőknek extra 5 eurós kedvezményt tudtunk felajánlani, hogy segítsük az anyanyelvi kultúra eme gyöngyszemének elérhetőséget.)

Mindezt a fontos, a meghívás megvalósításában komoly segítséget nyújtó Helsinki Magyar Kulturális és Tudományos Központ és a magyarországi Bethlen Gábor Alap érdemi anyagi támogatása tette lehetővé. Köszönet érte nekik. Nagy-nagy köszönet a helyszínt biztosító Helsingin kielilukionak és rektorának Sanna Manner asszonynak is!A Bagossy László rendezte Diggerdrájver című színházi előadás az Örkény Színház valós életből merített sikerdarabja. 

Egy közel 8 éve, 48 éves korában Londonban szerencsét próbáló, majd családjával végleg ott „ragadt” magyar markológép kezelő, a gondolatait nagyon sok érdekes témában ezen a blogon megosztó Horváth János írásaiból ollózta össze és vitte színpadra a rendező-dramaturg-színész triumvirátus az Örkény színházban. A hátteréről az alábbi Index cikkben ismerkedhettek meg részletesebben.

A jelenlevő 140 fő tapsából és később érkezett köszönő elismeréséből következtetve rajtam kívül sokan mások is nagyszerű élménnyel gazdagodtak. A Diggerdriver gondolatait Epres Attila igen élvezetes, sok gondolatot ébresztő formában szinte monológként adta elő. A kevés mozgással, de annál több érzelmi-gondolati hullámzással elénk tárt kivándorló lelki világ bennem és még sokakban közülünk érzékeny lelki szelepeket segített megnyitni. Köszönet érte Attilának, a játékát segítő, feleségét megformáló Ford Annamáriának és a gyermekük szerepében bemutatkozó Ford Tristannak. 

A kisfiú záró monológja szomorú-szépen mutatott rá hogyan keresi új identitását az egyik kultúrából a másik fele tartó gyermek.A mellékelt helyszínen készített fotók sajnos igen amatőrré sikeredtek.

Jelinkó Árpád

Az FME a Bóbitával közösen november 30-án rendezte hagyományos mézeskalács-díszítő foglalkozását. 

Két teremben, több mint 30 gyerek részvételével, nagyüzemben készültek a kreatívabbnál kreatívabb mézeskalácsok: pöttyös karácsonyfa, mazsolás malac, házból gomba, de még mosolygós pingvin is. Aki elfáradt a díszítésben, karácsonyi színezőkkel foglalhatta el magát, vagy a szülők által hozott finomságokkal gyűjthetett erőt egy következő alkotáshoz. 

A három óra elteltével, amikor mindenki doboza megtelt színes-illatos figurákkal, érezhettük, hogy méltó módon megkezdtük a karácsonyi készülődést.Mézeskalács díszítés– 2019, Helsinki 

Sinikka Janka Ojala

Szombat reggel 9 órakor egy felhős, hűvös novemberi nap néhány magyar  a Vantaa városi IKEA parkolójában figyeli az érkező autókat, hogy melyikben vél felfedezni ismerős arcokat.

Fél óra múlva 11 felnőtt és két mozgékony gyerek négy autóval indul tovább az évek óta közkedvelt Lapinjärvi helyiség erdejébe ahol ilyenkor sok tölcséres rókagomba szokott lenni.

Az út odáig 90 km de megéri a fáradságot mert idáig a fővárosi “gombászó portyázók” hada nem jut el és még soha nem kellett üres kosárral hazatérni. Az idén nyáron nagy szárazság volt ez pedig nagy hatással van az őszi gombafajok megjelenésére.

A piacon a gomba ára 22 eurónál kezdődött. Útközben még megállunk hogy faszenet vásároljunk a grillezéshez. Célpontunkhoz közeledve az éjszakai fagy jeleit tapasztaljuk, a hőmérő -1 fokot mutat. 

A körülmények ideálisak a gombászásra de előtte még bemutatunk egy tölcséres rókagomba példányt azoknak akik csak könyvből ismerik, hogy ne tévesszék össze más, esetleg mérgező gombákkal. Szétszéledünk, mindenki a maga útját járja. Hamarosan tapasztaljuk, hogy van gomba de jóval kevesebb mint a tavaly őszön vagy évekkel ezelőtt.

Délután egy órakor gyülekezünk és mindenki bemutatja saját gomba “vadászata” eredményét. Jó a hangulat mindenki elégedett. Ilyenkor korán sötétedik ezért igyekszünk minél hamarabb eljutni a grillező helyre az erdő fölé emelkedő sziklafal tetejére.

Nagy bosszúságunkra az oda vezető út egy része le van zárva, autóval behajtani tilos. Kis csapatunk azonban nem hátrál meg, gyalog folytattuk az utat. Azt az időt amit elvesztettünk a gyaloglással, kárpótoljuk a tűzgyújtással.

Percek alatt a lengyel bükkfa szén csodákat tesz és lehet grillezni. Remek a hangulat. Három előtt tíz perccel indulunk vissza az autókhoz majd elbúcsúzva egymástól kihajtunk az erdőből. 

Ezen a kiránduláson mindenk i(lehet a gyerekek még többet) átlagban 8 kilométert gyalogolt.

A kiránduláson készült fényképek itt megtalálhatók. 

Irodalom az erdei gombákról.

Gombászás Lapinjärviben

Remek gyakorló túrát bonyolított le az FME tervezett ôsz eleji 100 km-es lappföldi gyalogtúrájára készülô maroknyi csapata, akik ez alkalommal házastársakkal, barátokkal is kiegészülve 13 km-es, súlyos (min. 10 kilós) hátizsákokkal „felvértezett” csapata. A Gálfi István vezette túra a Sipoo-i nemzeti park tavai közötti dimbes-dombos terepen, alkalmanként csodaszép erdei ösvényeken vezetett keresztül. Az idôjárás esôt is ígért hûsítônek, de végül a természetes locsolás elmaradt. Nem úgy a nehéz hátizsákok alatt idônként „patakvizet” levezetô gerinc áztatása. A jó 6 kilométer gyaloglás után elért megálló helyen azután a pihenést grillezéssel, jóízû beszélgetésekkel, ingek kifacsarásával vagy cseréjével no és nem kevesen különleges gyümölcslevek fogyasztásával, magyarul doppingolással is fûszerezték. A visszaindulás elôtt még a székely és a magyar himnusz is felcsendült az erdei „wifi madarak” aláfestô zenéje segítségével.

Gálfi Pista és a másik gyakorlott hosszútávú túrázó Székely Balázs bemutatták azokat az eszközöket, amiket egy ilyen túrára „kötelezôen” érdemes vinni, hogy az alapszükségletek mindvégig biztosítottak legyenek és váratlan helyzetekben se kelljen lemondani a túra folytatásáról. Balázs még a mûholdas telefonját is magával hozta és hozza majd ôsszel is, hogy az egyébként civilizáción kívüli terepen is szükség esetén segítséget lehessen majd kérni. A mintegy másfél órás picknik végén azután hazafelé vettük az utat. A visszafele út a fáradtság ellenére gyorsabban teljesült. Igaz, ebben azért része volt annak is, hogy Pista tréfásan erôltetett menetet hirdetett, amire a rejtôi Galamb lelkûek elôtt Portrien ôrmester képe és az ôt kísérô csendes jókívánságok gyenge sóhaj formájában szájban elhaló íze keveredett a porral.

A befejezés azután a kezeiket még emelni bírók ismételt koccintásával zárult. Arra emelték poharaikat, hogy a csupán a mostani túrára benevezettek közül is többen kedvet kaptak az ôszi megmérettetéshez és csatlakozni akarnak a lappföldi túrázókhoz. Remek túra volt, köszönet a szervezôjének és vezetôjének, Gálfi Istvánnak.

A készült fotókat (Kádár Ildikó és Turi Gyula fotóit) az alábbi linken tekinthetitek meg.

Jelinkó Árpád

2020 február 22-én került sor az FME idei Farsangi Mulatságára. A 24 gyermek döntô hányada és az 56 felnôtt többsége is jelmezzel köszöntötte a vidám est résztvevôit.

Még Erzsébet királynô is méltónak találta programunkat a látogatására – magával is vitte egyúttal a felnôttek jelmezversenyének elsô díját. De a pillangó és vadász páros jelmeze és a bejárónôk párosa is dobogós helyet érdemelt.

A gyermekek versenyében elsô helyre lebegett be a kísértet, akit a Kalóz és a Bajor legény követett a dobogón.

Valamennyi gyermek és felnôtt elismerést és köszönetet érdemel ötletes jelmezéért és annak bemutatásáért.

Az est része volt egy logikai játék is, amiért Juhos Botondot illeti köszönet, valamint egy szerényebb, de izgalmakkal teli tombola játék is.

A program egyik fénypontja a finom vacsora volt, amit ez alkalommal is Péntek Tamás mesterszakács és élete párja, Anna készítettek el. A desszertasztalon az általuk készített almáspite mellé sok-sok, a vendégek által hozott finom sütemény került. Ezernyi köszönet nekik is a hozzáállásukért, támogatásukért!

Az est során készített amatôr fotóinkat az alábbi oldalon tekinthetitek meg.

– Jelinkó Árpád

Gratulálunk Gálfi István oszlopos tagunknak a Mont Blanc újbóli meghódításához!
Várjuk az újabb úti élménybeszámolót!

“FME pólója a Mont Blanc csúcsán szeptember 15 -én. Üdvözlettel, István Gálfi”

Az év első spontánul tervezett kirándulása a Velskola erdeiben sikeresen megtörtént.

Kilenc felnőtt és egy öt és fél éves gyerek vettek részt. Bár gyerekeknek túl nehéznek tartottam a túrát a nagy hó miatt, kivételesen beleegyeztem, hogy ez a gyerek részt vegyen a szülőkkel mert a gombászó kiránduláson már bizonyított, hogy mire képes.
Csodáltam ahogy taposta a havat mindig a felnőttek előtt járva.

Azzal váltunk el, hogy megismételjük a túrát ameddig ez a szép tél tart. Hasonló események szervezésén kell gondolkozni mert most ez kell a magyarnak, mozduljon ki otthonról, gondolkozzon pozitívan és amin nem tud változtatni azon ne bánkódjon.Remélem a következő túrán viszontlátjuk egymást.

XIX. Gulyás Grand Prix

2020. augusztus 22.

Karjaa

Az FME XIX. Gulyás Grand Prix rendezvényét is a megszokott helyszínen Karjaaban rendeztük meg augusztus 22-én. Az előzetes meglehetősen borús Covid kilátások miatt fokozott óvatossággal készítettük elő a rendezvényt. Nem csak a járvány miatti tartózkodás, de az esőre hajló idő is visszafogta az érdeklődést az egyébként rendkívül népszerű és leglátogatottabb FME rendezvény iránt. Végül a nap folyamán kb. 130 vendég fordult meg a szokott vidámsággal lebonyolított rendezvényen.

Az időjárás-előrejelzés nem ígért igazán vonzó feltételeket a szabadtéri sütés-főzéshez és a szaunázással, úszkálással egybekötött családi szórakozáshoz. Ezért azután a biztonság kedvéért megfelelő számú sátrat is felállítottunk, hogy mind a csapatok, mind pedig a vendégsereg szükség esetén a házon kívül is fedél alá húzódhasson. Szerencsére az eső inkább csak cseperészett és a délutáni órákban azután erre is ráunva abbamaradt. Így a délutáni program döntő hányada már esőmentes körülmények között zajlott le.

Az örökös fő szervező szerepét betöltő, a GGP-t anno útjára indító Nagy Gábor Bigus hallatlan rutinnal irányította a lebonyolítás minden részletét. Segítő csapatából ez alkalommal is külön kiemelést érdemel Gálfi István, Heiler István és Szalai István, akik a Jelinkó-Kismartoni-Zilahi hármast egészítették ki remekül.

Ebben az évben érthető okokból sem döntött csúcsot a versenybe benevező csapatok száma. Végül 12 bográcsban fortyogott a hagyományos magyar pusztai étel. Jutott bőven mindenkinek, pedig sokan (én magam is) nem csak egy, de több ”versenyművet” is megkóstoltunk – köztük a húsnélküli változatot a babgulyást is.

Amint az lenni szokott a 14.00-kor induló főzés időpontjában még igen hézagos volt a terep. A közönség nagyobb része csak a 16.00 utáni időszakban érkezett meg. A rutinosabban persze tudták, hogy az igazi izgalmak csupán 17.00 után kezdődnek. Vajon mindenki készen lesz-e időben a 18.00-kor kezdődő mintavételezéshez. Idén is voltak finn és más anyanyelvet beszélő vendégeink is, akik barátaik révén szereztek tudomást a programról és eljöttek ismerkedni e vidám programmal, a magyar gulyással.

Szerencsére minden rossz ómen, negatív előjel ellenére jól fogyott a tombolajegy is, ami nem véletlen. Idén is a Fiskars nagyvonalú ajándékai tették ki a zömét az értékesebb ajándékoknak. De FME pólók és magyar borok sőt tréfás ajándékok is gazdára találtak a sorsolásnál.

A zsűri tagjai a szokott módon a versenyben nem érintett vendégek kimondottan amatőr csapatából kerültek ki. A szigorú szempontrendszer alapján, azaz a többségnek melyik gulyás tetszett legjobban színre és ízre az értékelt gulyás az az alábbi eredmény született.

3. helyezést és hozzá oklevelet (és egy okleveles magyar bort is!) nyert a Kismartoni Marcell, Poczai Péter, Szabó Vivien és Zilahi Richárd vegyesnégyes.

2. helyezést ért el a Valjento Kata, Ikkelä Liliana valamint Liliana két lánya, Sofia és Julia alkotta hölgykvartett.

Első helyezett lett és így az Arany fakanalat 2020-ban a Katona Lóránt, Gábor Zsolt duó vihette haza páratlan (és még annál is gyorsabban felfalt) gulyáskölteményével.

A késô estébe nyúló vidám együttlét úszással, szaunázással, dalolással és táncolással folytatódott. Este 10 után azután visszavettünk a hangerôbôl, de azért vagy két tucat ember még sokáig együtt maradt.

A Gulyás Grand Prix a Finnországban élő magyarok egyik legnagyobb rendezvénye minden évben. Olyan, ami magyar hagyományt idéz fel és ad tovább gyermekeinknek, finn barátainknak és ismerőseinknek, és amelyik sok – néha csak ezen alkalommal- egymással találkozó magyarnak ad lehetőséget ismerkedésre, új barátságok kialakítására.

Már most felhívjuk a figyelmeteket arra, hogy az idei év GGP-je lesz immáron a XX. a sorban, amit a hagyományos helyen Karjaaban rendezünk meg 2021. augusztus 21-én. A kerek évfordulót szeretnénk extra programokkal is emlékezetessé tenni.

Megjegyzés: Nagyszabású programunkat 2020-ban is támogatta magyar kormány Nemzetpolitikai Államtitkársága és a támogatási keretét kezelő Bethlen Gábor Alapkezelő. Köszönet érte.

Jelinkó Árpád, FME elnök

A Magyar Költészet Napja előtt tisztelegve a Finnországi Magyarok Egyesülete 2021. április 11-én rendezte meg immáron hagyományos Versmondó Délutánját. A programot a 2020 előtti években Helsinkiben, Magyarország kulturális intézetében szoktuk megrendezni. A Covid világjárvány okozta korlátozások miatt azonban ez a műsorunk, ahogy már 2020-ban is – előre beküldött videókból szerkesztett film formájában került fel az Internetre.

2021-ben csaknem dupla számú videót kaptunk gyermekek és felnőttek dalaival, szavalataival szerte Finnországból.

Az FME két különleges ajándékot is kapott a programba. A szlovákiai Dunaszerdahelyen élő kortárs magyar költő, Polgár Anikó egyik saját versét mondta videóra és küldte el nekünk. A program lezáró költeményét pedig a Budapesten élő József Attila díjas költőtől, Erdős Virágtól kaptuk, aki A legszebb vers című költeményét énekelve adta elő.

A közel másfél órás műsort az alábbi linken nézhetitek meg.

Húsvéti felhívásunkra közel egy tucatnyi család küldött hangulatképeket az ünnepi készülődésről.

Az FME minden beküldőt könyvvel jutalmazott.

Reméljük, jövőre már együtt készítjük a hímes tojásokat!

GGP´2021 – Magyarok Országos Találkozója

Karjaa, 2021. augusztus 21.

A Covid vihar miatt már a tavalyi évben is veszélyfelhők alatt megrendezett idei programunk a reméltnél jóval nagyobb “tömeget” vonzott Karjaaba, a Finnországi Magyarok Egzesúulete Országos Gulyásfőző Versenyének helyszínére. A rendezvényt ez alkalommal a Magyarok Országos Találkozója névvel is kiegészítettük, remélve azt, hogy ezzel útjára indíthatunk egy új hagyományt is, vagyis a Finnországban élő magyarok éves találkozójának sorozatát. Az, hogy az országos találkozó végül sikerrel járja-e be Finnország sűrűbben lakott vidékeit és a főváros környékéről messzebbre fekvő helyszínekre való “kihelyezése” képes lesz-e megerősödni és a GGP mellé felzárkózni, egyelőre csak a remény szintjén él. Jó lenne, ha az mások is felkapnák az ötletet és – javaslatukkal és a mellé teendő előkészítő munkájukkal – odacsalogatnának bennünket egy-egy magyarok által nagyobb számban lakott vidék valamelyik szép helyszínére. FME örömmel segít a szervezésben.

A program előkészítése jól sikerült, a megszokott helyszín a meghirdetett kezdésre fogadóképes állapotban várta a vendégeket. A magyar zászlót felvontuk, a füvet kímélő biztonságos tűzrakó bödönök a helyükre kerültek, a kisbabák védelmére felállított sátrak is időre elkészültek.

A szervezők zavartalan örömét nem csak a Covid fenyegetésének átérzése homályosította el, de a szeszélyes időt jósoló meteorológia is. Az nevezetes nap reggelén a különböző előrejelzések hol esőmentes, hol gyakori futózáporokkal tarkított napot ígértek. Végül az utóbbi következett be. A reggeli ragyogó napsütés után a déli órára kisebb zuhé kerekedett. Így azután a szervezők rákényszerültek a kihagyni remélt sátrak felállítására. Ami azután szükségesnek is bizonyult, mert a javában zajló verseny közben is eleredt az eső. Így azonban nem tudott extra “zamatot” hozzáadni a megtervezett (vagy kikísérletezett?)  ízekhez. A délután második részében azután – talán az egyre ínycsiklandóbb illatok hatására is – megenyhült az időjárás mogorva viselkedése és helyenként még a napot is felcsillantva engedte a maga útjára az egyre növekvő vendégsereg örömteli találkozásoktól egyre vidámabb hangulatát.

A jókedvből, emelkedett hangulatból a szervezők igyekeztek az előző napi magyar nemzeti ünnep, augusztus 20-a emlékére is csatornázni valamennyit a magyar szívekbe. (Megjegyzés: A GGP minden évben az augusztus 20-hoz legközelebbi szombaton kerül megrendezésre, hogy a szülőhazájuktól távol élő magyarok ezen a programon átélhessék a magyar nemzeti ünnep nagyobb közösségben történő ünneplésének fokozott örömét.)

Az idei programot a nyolc bogrács mellett két további érdekes bemutatkozás is kiegészítette. A Turkuban élő Szalai István és párja Ronja saját készítésű finomságokkal – lekvárral és műzlivel – valamint a Lavender Tihany natúrkozmetikumainak széles választékával örvendeztette meg a program résztvevőit. Ôk már tavaly is velünk voltak. Az üvegszobrász Fülöp Attila pedig szebbnél-szebb, részben ott a helyszínen megalkotott üvegfiguráival vívta ki felnőtt és gyermek csodálatát. (Lásd a fotókat!)

Talán mindkét korábban említett akadályozó tényező csökkentette a vállalkozó kedvet, ezért a létszám végül csak 150 körülire sikeredett. Ez csaknem duplája a tavalyi, a Covid berobbanását követő időszakban lebonyolított GGP-nek, de jóval elmarad a néhány éve elért 250 fős csúcstól.

Nagy-nagy örömünkre a vendégek közé szüleivel több tucat különböző korú gyermek is érkezett. Ők azután vidám játékaikkal egymást is jól elszórakoztatták, miközben alaposan megbámulhatták a bográcsokat és hallgathatták a helyenként csak alkalmi szakácsok és kukták néha egymással is évődő-vitatkozó recept-titkait. Szerencsére a helyszín kiválóan alkalmas arra, hogy a szilajabb gyermek is jól kiadhassa az energiáját, helyet találjon magának szaladgálásához. Csupán a folyóparti stéget kellett felügyelni, hogy egyikőjük se pottyanjon az immáron jócskán lehűlt vízbe. Aki végül mégis belement, az a szaunát használó szülei és barátai kíséretében, biztonsággal tehette azt meg. Mert a vendégsereg egy része – 25-30 ember is – élt a finn szaunakultúra megtanult élvezeteivel és a forró gőzből rövidke futással elérve a stéget a folyó hullámai közé vetette (vagy araszolta be) magát. Ez minden évben sokak által élvezettel gyakorolt része a GGP-nek.

7 csapat jelezte előre a részvételét, de az egy kényszerű visszalépés után érkezett még egy új jelentkező, valamint ez egyik nagyobb létszámú, több szakácsreménységgel rendelkező csapat kettéválása révén végül 8 csapat szállt versenybe az Arany(ozott) fakanálért. A zsűriben csak olyanok vehettek részt, akik nem voltak tagjai a csapatoknak. Feladatukat a szervezők azzal is objektívabbá tették, hogy azt sem tudhatták meg, hogy a kóstolásra eléjük tett gulyás melyik csapat alkotása. Hosszú, elmélyült ízlelgetés, a színek, illatok és zamatok válogatása, értékelése után aztán megszületett a döntés.

A harmadik helyet a GGP-n első alkalommal részt vevő Kedei Nikolett, Baán Zoltán, Baán Benedek és Baán Vera alkotta családi csapat nyerte el. (Fotó)

A második helyre ebben az évben is a Zilahi Richárd “fűszerezte” csapat került. A csapat tagjai Vilisics Ferenc és párja Niina Ala-Fossi voltak még. (Fotó)

Az idei első helyet, az Arany fakanalat ebben az évben a GGP egyik “veterán” szakácsa, minden évben lelkes résztvevője – Heiler István és csapata vihette haza. Csapattársai Szalay István és élete párja, Leena Blomstedt voltak. (Fotó)

Babbal készült marhagulyásuk utolsó csepje is elfogyott. Ahogy végül valamennyi bogrács tartalma hasonló sorsra jutott.

A szabályok értelmében a csapatok gulyásainak alapanyagát a szervezők biztosították. De a másik szabályként a vendégek egy-egy adaggal – vagy többel – fogyaszthattak az elkészült versenyművekből.

Ebben az évben – különösen a gyermekek nagy szomorúságára elmaradt a tombola. Ez részben a szervezők “kishitűsége” miatt történt így. A naponta szigorodó finn Covid korlátozások miatt ui. egy ideig kérdéses volt, hogy szabad-e, a szokatlanul bizonytalannak tűnő részvételi hajlandóság miatt pedig az volt kérdés, hogy érdemes-e megszervezni legalább minimális szinten is a programot. Szerencsére végül egyik akadály sem vetett gátat a megvalósításnak. Csak az a fránya tombola maradt el!

Mindez mitsem von le a rendezvény sikeréből. Aki vállalkozott arra, hogy visszajelezzen a szervezőknek – több tucatnyi volt ilyen – azok a legnagyobb melegséggel köszönték meg a szervezést és a szerintük remek lebonyolítást. (Aki ezt olvassa az nyugodtan fogalmazza meg kritikai észrevételét is, ha volt ilyen!)

Ez volt a XX. Gulyás Grand Prix. Kitalálója és azóta is egyik fő szervezője-házigazdája Nagy Gábor Bigus megérdemli az FME és valamennyi Finnországban élő magyar kalapemelő elismerését és köszönetét! (Remélem ehhez mindenki egyhangúlag csatlakozik.)

Köszönet illeti azokat a csapatokat is támogatásukért, akik végül az alapanyagokra fordított, a szervezők által megtérítendő költségeit felajánlották az FME további programjaira. Idén kettő ilyen csapat volt. (Az FME-nél ők is dobogóra kerültek! Azok mellé, akik a tagdíjuk befizetésekor további szponzori összeggel segítették pl. a GGP megrendezését is.)

Az alábbi linken megtekinthetitek a rendezvény azon fotóit, amiket eddig megkaptunk tôletek. Örömmel teszünk fel további fotókat is, ha küldtök nekünk.  https://drive.google.com/drive/folders/1NGI2BlbyIA2QOttRD32lsFRXgGBcWbB7?usp=sharing

A programot ebben az évben is támogatta a magyarországi Bethlen Gábor Alap.

Jelinkó Árpád

Az FME szervezésében 2021. november 24-29. között négy finnországi városban, 25-én Joensuuban, 26-án Helsinkiben, 28-án délelőtt Turkuban és délután Tamperében lépett fel a tehetséges fiatal magyar bűvész, Richard Davidson.
Más városoknak is felajánlottuk, de az elvárt minimum 20 fős közönséget más városok nem merték felvállalni.
A fárasztó körutat vállaló előadóművész, nagyszerű bűvész felejthetetlen pillanatokat, kacagtató előkarácsonyi szórakozást nyújtott a programokon résztvevő gyermekeknek és felnőtteknek. Azok is nagy köszönettel jelezték vissza elismerésüket, akik már két évvel korábbi finnországi
vendégszereplése során Helsinkiben és Tamperében megismerkedhettek Davidson akkori bűvészmutatványaival. Ez alkalommal nem csak a korábbi, de újabb illúziókat is megcsodálhattak.
A Joensuuban történő fellépést Megyes Erika szervezte, erről sajnos nincsenek fotóink. Az alábbi  linken megismerkedhettek a helsinki, turkui és tamperei előadásokon készített meglehetősen amatőr fotóimmal. (Emlékidézésnek azért jók.)
https://drive.google.com/drive/folders/12gtiz7elFCZKSemN7r1Lm6lRhT-aV0MC?usp=sharing
A teljes körút a magyarországi Bethlen Gábor Alap támogatásával valósult meg, amit a közönség nevében is ezúton köszönünk.