Érdekes, izgalmas elôadást hallgathatott meg március 18-án a 20 fôs közönség a Szent Korona történetérôl.
A Finnországi Magyarok Egyesülete felkérésére Lehtinen Ildikó, a Helsinki Egyetem docense ismertette a néha egymással is vitatkozó tudományos kutatások állításait a magyar királyi koronának a magyar történelem évszázadai során képviselt alkotmányos jelentôségérôl, a különbözô korszakok uralkodói által a koronának tulajdonított államhatalmi, alkotmányjogi szereprôl.
Érdekes volt megtudni, hogy a magyar korona soha nem volt a despota egyedurakodó hatalom szimbóluma, hanem a mindenkori államhatalom birtokosai közé a király és a fônemesség közös szerepét volt hivatott kifejezni.
Hányattatott sorsa, többszöri elásása majd külföldre szállítása, visszavásárlása, elkobzása majd végül végleges visszaadása, a tetejét díszítô kereszt elferdülésének elképzelt leírása kalandregénybe illôen izgalmas történeteket tárt elénk.
A koronázási ékszer eredete mindmáig tisztázatlan. Azt a kutatók döntô többsége egyértelmûnek tartja, hogy államalapító I. István királyt még nem ezzel a koronával koronázták meg, nem a II. Szilveszter pápa által adományozott koronát tisztelhetjük benne. Sokkal valószínûbb az, hogy 1-2 száz évvel késôbb, Bizáncból származik a mai korona. Legalábbis annak alsó korona része. Ráadásul a díszítései, a kilenc lelógó függô ékszer része tipikusan bizánci nôi koronákra emlékeztet. Az átmérôje is szokatlanul nagy, minta hatalmas nôi hajkorona tetejére szánták volna.
Érdekes momentum volt megtudni, hogy II. Ferenc József megkoronázásakor pl. parafával szûkítették le az átmérôjét.
A késôbb meglehetôsen durva módon szegecsekkel ráerôsített latinnak vélt felsô, íves rész eredete sem egyértelmû ma még.
Lehtinen Ildikó néprajzkutató, ezért még a korona népmûvészetekbe, képzômûvészetbe történt beágyazódásáról is tudott érdekességeket mesélni, sôt megmutatta néhány, a koronát motívumként felhasználó, féltve ôrzött régi papírpénz kincsét is.
DE!!!
Az alábbi, sok érdekes információt tartalmazó kiegészítést kaptam utólag a korona történetéhez Hollókôi Hubától. Olvassátok szeretettel alább azt is! Ennek nem kis része elhangzott az elôadásban, de a rövid emlékeztetômben én nem tudtam volna ilyen jól összefoglalni Lehtinen Ildikó elôadását. Igaz, nem is volt célom.
A skandináv vonatkozás pedig teljesen új információ.
Jelinkó Árpád
Néhány megjegyzést írnék a rövid összefoglalóval kapcsolatban.
Azt írtad: “A késôbb meglehetôsen durva módon ráerôsített latinnak vélt felsô íves rész eredete sem egyértelmû ma még.”
Igazából nincsen rá semmilyen bizonyíték, hogy a Szent Koronára a felső rész, az ún. latin korona utólag került volna rá, vagy más szóval, készítői nem eredetileg ilyennek szánták volna.
Megjegyzendő, hogy Szent Koronát vizsgáló, különböző szakértők véleménye a dolog technikai részével kapcsolatban finoman szólva megoszlik. Mivel ennyire eltérő vélemények léteznek ugyanarról a tárgyról, pusztán technikai jellegű vizsgálódástól nem várható egyértelmű eredmény. Még abban sincsen egyetértés például, hogy utólag fúrták-e át a Felső Pantokrátor képet vagy eleve a kereszt helyére kialakított, “peremezett” lyukkal készült. (Ezzel kapcsolatban egy érdekes írás, ritka fotókkal itt.)
Az abroncs és a keresztpántok eltérő anyagára, a görög illetve latin nyelvű szövegre egyszerű, logikus magyarázat létezik. Nem szeretnék elveszni a részletekben, ezért csak néhány bejegyzést idéznék az ide vonatkozó Wikipedia oldalról.
“Az Egyesült Államokból 1978. január 6-án történt hazahozatala után egy négytagú mérnökcsoport[32] és később két aranyműves, Ludwig Rezső és Csomor Lajos is vizsgálhatta. Az ő megállapításaik szerint a Szent Korona egységesen kivitelezett ötvösmű.” illetve “A magyarországi rendszerváltás után Korona Bizottság néven testület alakult a Szent Korona vizsgálatára. A bizottság tagjai voltak: dr. Lovag Zsuzsa, Kovács Éva, valamint Péri József és Papp László ötvösművészek. Többek között az ő eredményeikre alapul az úgynevezett „akadémikus álláspont”, amely az 1790-es megállapítások óta gyakorlatilag változatlan, a kutatások arra irányultak, hogy a kettősséget bizonyítsák.”
Van tehát (legalább) két, technikai vizsgálaton alapuló, lényegileg eltérő szakvélemény.
“A korona aranyból készült, rekeszzománc képekkel és igazgyöngyökkel, drágakövekkel van díszítve. Felső része sötétebb, tisztább aranyból készült négy, 51 mm széles aranypánt. Alsó része egy nagyobb ezüsttartalmú, ezért szilárdabb, világosabb aranyból készült abroncs, amelynek rekeszzománc képein görög feliratok vannak.[5]”
Az alsó rész szilárdabb, tehát az eltérő tisztaságú aranynak praktikus okai lehetnek.
“Vannak azonban olyan vélemények, melyek szerint a két koronarész egyszerre készült, egységes tervek alapján, és az összeillesztés szegecses megoldása a legjobb variáció, amely a szétszedhetőség biztosításával lehetővé tette a későbbi javításokat.”
Maga a szegecselés tehát, bár eltérő, de nem nevezhető “durva” technikának: kézenfekvő, sokszor alkalmazott megoldás.
“Felső része latin betűs, míg az alsó görög. Ebben a tényben az „összeillesztett” korona hívei nézetük megerősítését látták, és megszülettek az elméletek a latin korona római, és a görög korona bizánci származásáról, mint legkézenfekvőbb származási helyekről. Ez ellen az érv ellen szólva más kutatók fölhívták a figyelmet, hogy a katolikus egyházon belüli kétnyelvűség a mai napig megőrződött, a fontos eseményeknél, például templom-, vagy papszentelésnél görög és latin nyelven egyaránt el kell mondani minden fontosabb szöveget, különösen így lehetett az egyházszakadás (szkizma), vagyis 1054 előtt. A görög a keleti kereszténység nyelve, a latin a nyugatié, a kettő együttes használata az egység jele. Ilyen szimbolikus jelentéssel különülhet el az alsón és a felső részen használt nyelv is.”
Mivel a Szent Korona beavató korona, és kizárólag a koronázás alkalmával használták, ez a kettős nyelvezet tökéletesen indokolt egy keresztény uralkodó esetén, főleg ha feltételezzük, a Korona esetleg 1054 előtt keletkezett.
Ami talán a legegyértelműbb bizonyíték a Korona egységes szerkezete mellett, az a két Pantokrátor kép. Ismét Wikipédia:
“A latin korona tetején lévő a négyszögletes lemez csakúgy, mint a görög korona homloklemeze, a trónusán ülő Krisztust ábrázolja, két oldalán egy-egy ciprussal. Feje körül ugyanúgy keresztes fénykoszorú, jobbját áldásra emeli, baljában „az élet könyve”, mint a görög Pantokrátor-képen. Az egész művészettörténeti irodalom csak két olyan Pantokrátor-ábrázolást ismer, amelyen ciprusok vannak, és éppen ez az a kettő, a Szent Koronán.”
Már annak is nagyon kicsi a valószínűsége, hogy két ennyire speciális ábrázolás úgymond véletlenül, utólag kerüljön egy műtárgyra. Viszont a Wikipedia állítása szerint csakis ez a két kép ismert ebben a formában. Erre a legegyszerűbb magyarázat, hogy egyszerre, egy helyen, egy műhelyben, eredeti terv szerint készült. Létezik olyan felvetés, miszerint a Felső Pantokrátor képét az abroncs Krisztus képéről másolták utólag, viszont az nem egyértelmű, miért pont ezt, és csak ezt az egy képet másolták volna; miért “bajlódtak volna” egy ennyire pontos másolattal, ami ráadásul nem is látható az alattvalók számára.
(Valószínű egyébként, hogy a Felső Pantokrátor kép nem Krisztust, hanem Istent ábrázolja, ugyanis Jézus képmása egyértelműen beazonosítható IC – XC feliratokról, még a Felső Pantokrátor mellett a Nap és a Hold szimbólumai találhatók.)
Az abroncs bizánci eredete mellett szokták még felhozni az ún “Dukász Mihály”, “Géza” és “Konsztantinosz” képeket (sőt, sokáig ez alapján datálták magának a Koronának a keletkezését is), ugyanakkor ezek a képek minden bizonnyal utólag kerültek a Szent Koronára. Egyik sem illeszkedik a foglalatába, készítésük technikája és ábrázolásuk arányai is eltérnek a Korona többi képétől, illetve Révay Péter koronaőr 1613-as leírásában egyértelműen Szűz Máriát adja meg azon a helyen.
Arra sincsen igazából magyarázat, hogy ha a Korona két részből, utólag lett volna összeállítva, vajon mik voltak, milyen célból készültek a keresztpántok (az ún. latin korona), mire használhatták azokat az abroncs nélkül.
A magyar Szent Korona egyedülálló műtárgy, nincs a világon még egy korona, ahol ennyi zománckép szerepel. Ezért párhuzamokat is nehéz találni.
Zárásként még egy gondolat, szintén a Wikipédiáról:
“A Szent Korona eredetéről a kutatók alapvető kérdésekben sem tudnak megegyezni. Több mint 40 elmélet született már az eredetére nézve, a legszélsőségesebb ellentmondásokkal.[25] Sajátossága, miszerint az alsó abroncs képei eltakarják a felső pánt alsó részén lévő képeket, arra engedett következtetni bizonyos kutatókat, hogy a korona ebből a két részből lett összeillesztve, hiszen nem lehet, hogy egy ilyen fontos tárgy tervezésénél ilyen súlyos „hibát” ejtsenek. Ez az érvelés első hallásra logikus, amíg végig nem gondolja az ember, hogy ha ilyen fontos tárgynál nem követhettek el ekkora tervezési hibát, akkor ekkora összeillesztési hibát hogyan követhettek el. Tehát mindegy, hogy a korona készítői mindent maguk csináltak, vagy kész darabokból dolgoztak, a végeredmény ugyanaz lett, és ha a végeredmény „hibásnak” mondható, akkor mindkét esetben hibáztak a készítők. Ezek a magyarázatok tehát nem válaszolják meg azt a valóban felmerülő kérdést, hogy miért takarják el az alsó képek a fölsőket. A kitakarás legvalószínűbb magyarázata az, hogy nem a képek látványa volt fontos, hanem jelenlétük a koronán.”
Ha ezt elfogadjuk, Isten, Krisztus és Mária ábrázolása tökéletesen érthető (és indokolt) a Szent Koronán, illetve az összes rajta szereplő szentnek, arkangyalnak és apostolnak (az utólagosan felszerelt képeket leszámítva) meg van a maga jelentősége – egységes szerkezetet feltételez.
A magyar koronázási jelvényeknek van egy érdekes, “skandináv” vonatkozása is: Szent István legendás, különleges ötvözetű kardja a vikingek “Ulfberht” műhelyében készült, ami a kor legmodernebb harci eszköze volt. Ezekből a kardokból körülbelül 100 darab maradt fenn, Szent Istvánét Prágában őrzik.
Hollókői Huba
