Sipoonkorpi kirándulás a magyar cserkészetre járó gyerekekkel
2026.05.24-én, az utolsó cserkész foglalkozás alkalmával egy kirándulásra vittem a gyerekeket.
A kirándulás helyszíne a Sipoonkorpi National Park volt. A szülőkkel és a gyerekekkel a Kalkkiuunintie parkolóban találkoztunk, majd innen kezdtünk neki a túrának.
Készítettem a gyerekeknek egy kis táblázatot, hogy a túra során nyitottak legyenek a természetre. Például: ebben a négyzetben hagyj egy gyógynövény-lenyomatot, ezt a négyzetet lyukaszd ki annyiszor, ahány állatot látsz, színezd ki ezt a négyzetet olyan színűre, amilyen madarat láttál, rajzold le, milyen tüzet raktunk a túra során – nevezd meg. Nevezz meg 5 színt, amit láttál, 5 hangot, amit hallottál, 4 illatot, amit éreztél, 3 ízt, amit éreztél, és 6 dolgot, amit tapintottál. Ilyen feladatok voltak a lapon, és miközben sétáltunk, töltögették.
A helyszínre megérkezve mindenki elfogyaszthatta a szendvicsét, megpihenhetett. Ezután alaki gyakorlatok következtek, megszámoltuk, hányan vagyunk, majd sorba állva elindultunk az erdőbe. Megbeszéltük, mi kell a tűzhöz, és mit kell gyűjtsünk. Két gyerek gyűjtötte az apró faágakat és a nyírfakérget a tűz magjának. Három gyerek a vastagabb ágakat gyűjtötte, három másik pedig a még vastagabb ágakat a tűz külső részéhez. Egy gyerek köveket gyűjtött, hogy
körbe tudjuk majd rakni velük a tűzrakást.
Mindenki kézben hozta a dolgokat, megszámoltuk magunkat, majd indultunk vissza. Útközben csatakiáltásokat kiabáltunk, nehogy jöjjön a medve. Visszatérve a közös helyre megbeszéltük, hogy bár nem szabad majd meggyújtani a tüzet, mondjanak 5 dolgot, amiért alkalmas ez a hely tűzgyújtásra, és 5-öt, amiért nem. Közösen megépítettük az indiánsátor-tüzet, a munkában mindenki részt vett.
Ez idő alatt a szülők az FME tagok segítségével megsütötték grillen az ebédet, mindenki azt, amit hozott.
A gyerekekkel felelevenítettük a zászlót, amit elhoztam, eszükbe jutott, hogy ki mit festett rá. Csináltunk közös képeket, kiabáltunk pár csatakiáltást, majd mindenki ment ebédelni.
Ebéd után a mezőn méta játékot játszottunk. Métaütők hiányában teniszütőket használtunk, de rendben volt, működött. A gyerekek nagyon élvezték, még az egyik apuka is beszállt a játékba, így „hazafutást” is lehetett csinálni.
A játék után pakoltunk, és elindultunk haza. Az úton beszélgettem a szülőkkel és a gyerekekkel. Nagyon kedves embereket ismerhettem meg, és örülök, hogy volt lehetőségem elköszönni tőlük.
A cikket írta, Gergely Adrienn ösztöndíjas.
A képek és videók megtekinthetők ITT
https://drive.google.com/drive/folders/1GNbZKUuepZvlpQl7jsxBUlLAyLsQWiRw
